A Barça, a Manchester, a Bayern stb-stb. drukkereinek üzenem, hogy nagyon ciki, ha identitásként tekintenek a klubjukra, nem egyszerűen egy olyan csapatra, amelynek sikeréért drukkolnak. Csak azoknak lehet valódi Real-életérzése, akik Madrid jobb kerületeiben élnek, esetleg a királypárti spanyoloknak. A többiek csupán divatmajmok. Olyan emberek, akik talán fel se fogják, hogy a fogyasztói társadalom kihasználja őket azzal, hogy egy látszat világot teremtenek, ami semmilyen módon sem illik rájuk, csak belehazudják magukat. Az önbecsapás tipikus esetei.
Régen, amikor a nagyvárosok egyes kerületei (kiscsapatoknál maga a település - ez ma még alapvetően létezik) alkották a klub identitását. Akkor a Fradi, az Újpest, a Kispest, a Vasas stb, drukkerei születésük alapján drukkoltak a csapatnak, akkor nem lehetett más csapat híve, mert abba született. Aztán a pénz (és hazánkban a politika) átvette az irányítást, és álidentitást gyártottak az embereknek, akik örömmel vették ezt. Sokan érzik úgy, hogy a nyugatot majmolni menő és jó. És azt hiszik, hogy olyan dolgot éreznek, mint példaképeik, pedig sehol sincsenek azokhoz képest.
Amikor a Wimbledon drukkerei tiltakoztak a globalizálódó (és az eredeti identitást eladó) tulaj ellen és új csapatot alapítottak, akkor megmutatták, hogy anyagilag lehet sikeres az új modell, de valódi értéket nem teremt.